VIII.25.

"tulajdonképpen egy egészen kicsit hiányzol, még ha nem is fájsz már. hiányzik a világod. az az édes levegőjű, ami egyszerre tart távol magától, és egyszerre szippant be, mielőtt túl távol merészkednék. hiányzik az a fajta döbbenet, amit kiváltottam sokszor belőled, és az a kíváncsiság, amit nekem szenteltél. és a tettek, amiket soha nem értettél, de végtelenül kívántál."