21 voltam, amikor egeszen meghaltam beled.

Mi hogyan szerethettuk ennyire ezt az edes szerelembort? Vagy akkor fel sem tunt mert mi is ilyenek voltunk? Sziruposak es emelyitoek...most egeszsen rosszul  esik. Manapsag mindig szaraz roset iszom. Mennyire giccses lenne leirni hogy teged erezlek benne pedig pontosan emlekszem a korulmenyekre amikor megvettuk, utolso heteink voltak  a Szepasszony volgyeben. Te nem lattad amit mar en... de itt valahogy ujra pezsegtem veled ez az edes nedu megreszegitett,ujra szerettelek.de mar nem. Mar nem tehetem....perceken belul lezarul az evem...es en mar nem engedhetlek meg magamnak.a fiki fiki ennyi volt.

de akad olyan, aki megvadul ha bortonebol nem szabadul...

amint hazaertem eszeveszett mosdasba kezdtem, hideg vizet engedtem, hogy a forro verejteket lemossam magamrol. hogy a te forro verejteked lemossam magamrol. nem most kerult ram megis ugy erzem mintha minden percben csak egyre inkabb lefolytana borom. belefekudtem a kadba, a hideg viz mint valami fatyol ellepte a testem es ugy ereztem tisztulok. azol le rolam. akaratlanul is tobbszor dorzsoltem magam vegig a szivaccsal es minden mozdulatban minden cseppben ott volt egy kis darab beloled, egy csepp egy apro DNS ami korulolel...mit korulolel, megfolyt, lefolyt. kereslek. magam kereslek nap mint nap, erzem ha ott vagy mar belem vesodtel, megismerem lepted, jarasod lenduletet, megismerem hangod melyseget megismerem ha kozeledsz egesz egyszeruen megvaltozik a legkor. moslak le magamrol oly erosen, ahogyan talan meg senkit soha. melyen gondolkozom, minden mozdulatom tele van indulattal, azzal az eros akaratos indulattal, hogy marpedig en egeszen egyszeruen nem cipelem sulyos terhed tovabb magamon. konnyed leszel nekem ujra mint annakelott, mielott valami hirtelen megvaltozott volna....
felebredek gondolatfoszlanyaimbol, megtorolkozom az utolso csepp vizet is letorlom magamrol, majd tukorbe nezek, a fogkefemre fogkremet engedek es elkezdem mosni a fogam.kozben kutatom az arcot aki visszanez ram. ki vagyok, hogy lettem ilyen, melyik uton tertem el es hol van az ami meg mindig nincs meg. nem eleg, meg kell fogkrem. igyembol ver serken ki. egyszer azt mondtak nekem, az ember igazi arcat fogmosas kozben latod csak...milyen trivialis gondolat es megis most elgondolkodtam, ez lenne az igazi arcom? ez lennek en? kozhelyesnek tunhet de valojaban a legfontosabb emberi kerdes akkor is az, hogy ki vagyok en? es megis erre tudnak a legkevesebben felelni.
megnyugszom,megtorlom az arcom, kilepek a furdobol erzem ahogy megtisztult testem a fulledt nyari levegot magaba szivja, puha pamutba bujok es ugy erzem megtisztultam. megtisztultam toled,hiszen neked nincs hatalmad felettem.

szakadekok,sziklafalak,hegyek es volgyek.

csapongok,csapongva uzok valakit de leginkabb magam.tudom, hogy tartok valahova de mintha az utam elott ha letezik kirendelt ut,tehat mintha azelott egy olyan zart vilagon haladnek at, ahol millionyi eles szikra mint elmenyek belemvajnak.
megeltem a teljes csendet,megeltem tobbszor is egy olyan vilagot, amiben az emberi fantaziavilag legmelyebb bugyrai valnak valora, megeltem...megtehettem es meg is tehetem.de folyton magam uzom, olykor az elviselhetetlensegig osszeveszek onnon vilagommal, mert konnyebb valami olyan altalanos joletben elni, ahol a serelmeket mastol kapod, ahol a tapasztalat egy masik ember maga megis ahhoz, hogy egy masikat megtapasztalj elobb onmagadat kell bejarnod. latnod kell csukott szemmel magadat kivulrol barmilyen szituacioban.es ehhez kell egy folytonos tapasztalasi vagy. hogy onmagam legyek mint elmeny.
elni akarok,nem egy nem ket eletet.amennyit lehet.melyen.ha kell millionyi darabban,de erre szomjazom.

12 hete hetfon.

neha ugy erzem a problemaim csupan egy onzo dontes ordito kozhelyei.