Amikor megszeretsz valakit úgy érzed tiéd a világ és bármely hang, amely egy kicsit is le akar húzni olyan borzasztóan sért,hogy szinte meg sem akarod hallani...Mert szereted,mert szárnyaltok,mert bele sem gondolsz, hogy igenis sajnos minden véget ér.
...és ha vége bármennyire is szeretnéd,ha egyszer éreztél szívből mélyen, az bizony fájni fog.
őrülten fájni,szívbe maróan bénítóan fájni.
Egy szakítás sosem jó,én állítom egyik oldalnak sem.Közös megegyezés pedig nincs...valamelyik fél mindig jobban akarja...
aztán csak az üresség marad,a szélsőségek,a könnyek.közös képek,zenék,gondolatok.mind-mind mint egy tőr úgy szúrnak beléd...és ha áltattad magad,hogy nem omlasz össze...hát de.ennek hatására nem lehet nem belegondolni,hogy abba ami jó volt,boldogságot adott az hogy az istenben képes elmúlni.aki tegnap még a minden volt ma már csak egy személy aki leginkább csak volt.
most már én is látom.végig kell menni ezen az úton is.hiába rejtőzöl el,nem nézegeted a képeket,nem hallgatod a zenéket,azok egyszer úgyis előbukkannak és akkor már nem fogod tudni türtőztetni magad.mert az az a pont,amikor egyszerűen szimplán darabjaira hullasz.
http://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése