i've got a hole in my soul.

hogyan leszel egyik napról a másikról a gyémántból homok?
hogyan múlnak el a dolgok és hogy van az,hogy két ember minden természetesség ellenére válik egymástól mérföldnyire lévő idegenné.
minden minden megszakad.elsötétül az emlékek között,ami szép volt mára már üres hazugság,szürke szavak,melyek már sosem fognak ugyanúgy hangzani.
közhelyekkel dobálózni már nem ér semmit,ránk már mindent el lehetett mondani és mégsem.sosem mentünk egyenesen csak körbe körbe a saját magunk által megformált őrült körben.csak sosem értünk körbe...

a pontot a végére le kell tennem.

elengedni,elfeledni,emlékeinkkel együtt élni.

("Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet."
"Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen.")

köszi,szia.

alterego.

de belülről zabál fel,ami ott van benned.