az év körbeért én körbeértem.ott tartunk ahol befejeztük.mármint dátum szerint.vagy valahol a közelben, itt már egy éve feszült a húr, a türelem múlt én múltam te fordultál.el.messze tőlem, vagy legalábbis olyan távol amennyire csak bírtál. azt kérted írjak neked, mennyi lapot pazaroltam üres sorokra melyeket elolvastál de jelentőségük alig volt, aztán mikor lett volna már nem olvastad mert nem tudhattad,nem tudhattál.
és most sem kéne tudnod. ismeretségek múlnak és köttetnek,de valahol ott vagy még, hiába gondoltam, hogy a neved most már elszürkülve ejthetem ki még mindig megmar és visszaránt, ugyanabba a világba,amiben éltünk...vagy voltunk nem tudom már.gyakran kívántam bár mindenre emlékezhetnék, de ma még gyakrabban vágyom, hogy bár mindent elfelejthetnék...és nem lennél csak egy közöny, egy tócsa az esőben nem a villámlás és a mennydörgés, csak egy folt egy részlet ami elveszik az egészben és jelentősége csupán annyi van, hogy áthidalja az áthidalhatatlant.
