daily wisdom.

sajnálatos beismerni, de tátongó különbség van aközött, hogy két ember egy ágyban fekszik vagy hogy együtt alszik.

22:33.

és miattad tudom, hogy két villamosmegálló tulajdonképpen három perc és hogy én főzöm a tükörtojást nem pedig sütöm, ahogyan illene...

lehetség.

valami megrendítően komoly életszituációban ragadott meg a gondolat miszerint akkor én most hivatalosan is pont az ezredik napon egyedülállóvá degradálódtam...persze ez elméletben így hangzik, de valójában én ebben többet látok,azt hiszem a kifejezés a hibás.
egy egyedül álló ember lennék? akkor most már én egy alacsonyabb rendű halmaz tagja vagyok?
nemnemnemnemnem.
van környezetem, amivel jobb esetben elég szeretetteljes szimbiózisban élek, csak legfeljebb most épp a szívem azon része, amelyikben a szerelem lakik álmodni kezdett és valahogy elfelejtette, hogy hívatását tekintve neki más dolga lenne.
de nem vagyok egyedülálló, nem vagyok párkereső, nem vagyok boldog boldogtalan szingli.
Anyám és Apám lánya vagyok, néhány ember igazi barátja és önmagam legádázabb ellensége.
ez vagyok.sejtek szövetek csontok és izmok összessége.női mivoltomból adódóan a legnagyobb kisebbség egy tagja vagyok, egy gondolkodó önálló tagja akinek baromira elege van abból, hogy az emberi kapcsolatok státuszokkal járnak és nem lehet valaki csupán a neve mert a frissített facebook adatlapja szerint ő már valakinek a valakije.

balance.

egyensúly.
egy egyen súly, mely lenyom, letaszít, megfog, átfordít, szólít, s lecsap.
és a másik ki simít, ízlel, szagol, érez, de közel egyik sem enged, mert varázsa mindkettőnek csak elszédítene. furcsa ez, amit kapsz az formál.a kontrasztok építenek, visszarántanak és újból összeraknak.a végletek között megtett utak a több élet reményében...

a megérzés vonzása.

Nem érdemelsz több hangot,szótagot, szavakat sem pedig erőltetett mondatokat. Elég voltál múlj el végre. Kijózanodom belőled és TE helyet AZ leszel a szememben, mindenkori lényed így tárgyiasodik el bennem.

my immortal.

nehézségek legyőzése által adhatunk bizonyosságot arról, mennyire is gondoljuk komolyan tetteinket.

XI.20.

Kétszer nem léphetünk ugyanabba a patakba...állítólag.

fűszeres narancs.

A mosógép mos a lelkiismeret így tisztulhat meg, mossa mossa ki a mocskos szennyét az éjszakának.Szaggatott a lélegzet, mert a gép még megy mossa mossa ki a szennyet, aztán csak nézed ahogyan az illatod és ízed elfolyik és rájössz, hogy tulajdonképpen te magad vagy...
Te magad végett kell megtisztítani minden szegletet oly precízen és finoman, csak tűnj már el innen.
Mélyen igaz, az embernek nem lelkiismerete van hanem idegrendszere, különben ezt így nem lehetne megtenni, mert ezt a mocskot a víz nem oldja.

I wish nothing,but the best for you.

kevés vagyok ahhoz, hogy elkerüljem az elkerülhetetlent.

xx.

szóval fejezzük ki magunkat,gondolatainkat,szépeket, csúnyákat, hazugokat és azokat is amelyekkel emberi sorsok dőlnek romba.
egy szó, ezek csak szavak, de meghatároznak.
az agyad az érzelmeid.kitekernek az egyhangúságból.
szépen megfogalmazva jól tagolva megfelelően elosztva a szavak szép magyar mondatokká válnak, melyekkel kifejezhetjük, amire talán nincsenek is szavak...aztán viszont ha csak pakoljuk egymás után őket mint például most egyszerű ömlengéssé válnak egy kávézó nyílt wifi hálózatához csatlakozva egy luxusautóval díszített modern minimalista belsőtérőből.

Milord.

szoval ott tartottam,hogy" ez a nagy gondolkodas oda fog vezetni"...hogy ekezetek nelkuli sorokban valljuk a ketsegbeesest es szakitunk es szakadunk.
aztán talán visszaváltunk és végeláthatatlan körmondatokba bocsátkozva rójuk ugyanolyan hasztalanul a köröket,melyeket már így is széthúzunk majdnem odáig, míg az utolsó egy szál cérnánk is úgy foszlik szét mintha nem is lett volna, s hagy maga mögött olyan tátongó űrt,amit csak egy olyan dolog tud,aminek a létezése tudományosan még abszolút nem bizonyított.

i've got a hole in my soul.

hogyan leszel egyik napról a másikról a gyémántból homok?
hogyan múlnak el a dolgok és hogy van az,hogy két ember minden természetesség ellenére válik egymástól mérföldnyire lévő idegenné.
minden minden megszakad.elsötétül az emlékek között,ami szép volt mára már üres hazugság,szürke szavak,melyek már sosem fognak ugyanúgy hangzani.
közhelyekkel dobálózni már nem ér semmit,ránk már mindent el lehetett mondani és mégsem.sosem mentünk egyenesen csak körbe körbe a saját magunk által megformált őrült körben.csak sosem értünk körbe...

a pontot a végére le kell tennem.

elengedni,elfeledni,emlékeinkkel együtt élni.

("Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet."
"Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen.")

köszi,szia.

alterego.

de belülről zabál fel,ami ott van benned.

VIII.28.

borzasztóan egyedül érzem magam.

engedelmeddel kilépek.

zárjuk be a kapukat.
kapadozunk.
egy másba.egymásba.

VIII.25.

"tulajdonképpen egy egészen kicsit hiányzol, még ha nem is fájsz már. hiányzik a világod. az az édes levegőjű, ami egyszerre tart távol magától, és egyszerre szippant be, mielőtt túl távol merészkednék. hiányzik az a fajta döbbenet, amit kiváltottam sokszor belőled, és az a kíváncsiság, amit nekem szenteltél. és a tettek, amiket soha nem értettél, de végtelenül kívántál."

"saját magam hite vagyok magamban."

"maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mind egy, mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő, igazából nincs semmi sem
csak én vagyok és te , lendülünk a semmibe"

ha léteznél.

ugyanazokat a köröket futottuk.percre pontosan tudtuk mi fog történni,mégis minden játszma megtörés volt és minden kör egyre nyúzottabb.most ott tartunk,hogy egymás idegeiről letáncolva odébbállunk s tudomást nem véve a másikról éljük tovább az élni valót.
de meddig.miként és főként miért.
azt,hogy minek,hogy kell lennie már rég nem tudom megítélni.
a pillanat örök s mégse...mert elillan és semmi sem marad,csak néhány megcsavart szív és megannyi túlgondolat,melyekkel tovább lépve csak egymás lábnyomát hagyjuk megtépázott idegünkben.

DÜH.

mély erős igazi belülről jövő erőmből táplálkozó dühöt érzek irántad.
nem akarlak látni,nem akarlak érezni.el akarlak felejteni.azt kívánom,hogy takarodj...
és mégsem.
ha ez egy film lenne itt még nem lenne vége.

legyek érzéketlen.

mintha senki más nem létezne.

álmomban látott kép vagy.

mint egy gombolyag,amiben a szálak úgy egymásba fonódtak,hogy senki sem tudja hol a kezdet a közép és az az istenverte vég.
hát itt...mondhatnám.de már annyiszor.újra.itt vagy s itt voltam,hogy félő kimondani,hogy a szál elveszett mi pedig elszakadtunk egymástól.

really monday morning.

és aztán egy szép napon arra ébredsz,hogy nincs senkid.
aki biztos volt az nem kell.
aki biztos volt az elmegy.
és tényleg.
aztán csak kapaszkodsz,ragaszkodsz.görcsösen.erődön felül.a pillanatba.

someone like you.

Amikor megszeretsz valakit úgy érzed tiéd a világ és bármely hang, amely egy kicsit is le akar húzni olyan borzasztóan sért,hogy szinte meg sem akarod hallani...Mert szereted,mert szárnyaltok,mert bele sem gondolsz, hogy igenis sajnos minden véget ér.
...és ha vége bármennyire is szeretnéd,ha egyszer éreztél szívből mélyen, az bizony fájni fog.
őrülten fájni,szívbe maróan bénítóan fájni.
Egy szakítás sosem jó,én állítom egyik oldalnak sem.Közös megegyezés pedig nincs...valamelyik fél mindig jobban akarja...
aztán csak az üresség marad,a szélsőségek,a könnyek.közös képek,zenék,gondolatok.mind-mind mint egy tőr úgy szúrnak beléd...és ha áltattad magad,hogy nem omlasz össze...hát de.ennek hatására nem lehet nem belegondolni,hogy abba ami jó volt,boldogságot adott az hogy az istenben képes elmúlni.aki tegnap még a minden volt ma már csak egy személy aki leginkább csak volt.
most már én is látom.végig kell menni ezen az úton is.hiába rejtőzöl el,nem nézegeted a képeket,nem hallgatod a zenéket,azok egyszer úgyis előbukkannak és akkor már nem fogod tudni türtőztetni magad.mert az az a pont,amikor egyszerűen szimplán darabjaira hullasz.

http://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0

Nem érdekelsz.

Beszélni mindig könnyű.
Megemészteni már kevésbé.
Mert az nem lehet, hogy én valakit ne...

http://www.kirakatbabu.b13.hu

Akkor azt hiszem ideje továbblépni, minden tekintetben.
5 évem veszett oda.
5 évem mondatai, gondolatai, hangulatfoszlányai.
Menthetetlenül beköszöntött a változás kora és még mindig ellenkezem, kezeim ökölbe szorítva kérik, akarják, követelik a múlt elszálló pillanatait.
Gyászolok, dühöngök.

Mert annyiszor kigyógyított, annyiszor erőt adott és most, hogy megint már nem...magam maradtam.
Végérvényesen,magam magam.