VIII.28.

borzasztóan egyedül érzem magam.

engedelmeddel kilépek.

zárjuk be a kapukat.
kapadozunk.
egy másba.egymásba.

VIII.25.

"tulajdonképpen egy egészen kicsit hiányzol, még ha nem is fájsz már. hiányzik a világod. az az édes levegőjű, ami egyszerre tart távol magától, és egyszerre szippant be, mielőtt túl távol merészkednék. hiányzik az a fajta döbbenet, amit kiváltottam sokszor belőled, és az a kíváncsiság, amit nekem szenteltél. és a tettek, amiket soha nem értettél, de végtelenül kívántál."

"saját magam hite vagyok magamban."

"maradunk mindig mozgásban mint minden
mint az élet mind egy, mindegy milyen szinten
nincs fizika nincs idő, igazából nincs semmi sem
csak én vagyok és te , lendülünk a semmibe"

ha léteznél.

ugyanazokat a köröket futottuk.percre pontosan tudtuk mi fog történni,mégis minden játszma megtörés volt és minden kör egyre nyúzottabb.most ott tartunk,hogy egymás idegeiről letáncolva odébbállunk s tudomást nem véve a másikról éljük tovább az élni valót.
de meddig.miként és főként miért.
azt,hogy minek,hogy kell lennie már rég nem tudom megítélni.
a pillanat örök s mégse...mert elillan és semmi sem marad,csak néhány megcsavart szív és megannyi túlgondolat,melyekkel tovább lépve csak egymás lábnyomát hagyjuk megtépázott idegünkben.

DÜH.

mély erős igazi belülről jövő erőmből táplálkozó dühöt érzek irántad.
nem akarlak látni,nem akarlak érezni.el akarlak felejteni.azt kívánom,hogy takarodj...
és mégsem.
ha ez egy film lenne itt még nem lenne vége.

legyek érzéketlen.

mintha senki más nem létezne.