csapongok,csapongva uzok valakit de leginkabb magam.tudom, hogy tartok valahova de mintha az utam elott ha letezik kirendelt ut,tehat mintha azelott egy olyan zart vilagon haladnek at, ahol millionyi eles szikra mint elmenyek belemvajnak.
megeltem a teljes csendet,megeltem tobbszor is egy olyan vilagot, amiben az emberi fantaziavilag legmelyebb bugyrai valnak valora, megeltem...megtehettem es meg is tehetem.de folyton magam uzom, olykor az elviselhetetlensegig osszeveszek onnon vilagommal, mert konnyebb valami olyan altalanos joletben elni, ahol a serelmeket mastol kapod, ahol a tapasztalat egy masik ember maga megis ahhoz, hogy egy masikat megtapasztalj elobb onmagadat kell bejarnod. latnod kell csukott szemmel magadat kivulrol barmilyen szituacioban.es ehhez kell egy folytonos tapasztalasi vagy. hogy onmagam legyek mint elmeny.
elni akarok,nem egy nem ket eletet.amennyit lehet.melyen.ha kell millionyi darabban,de erre szomjazom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése