amint hazaertem eszeveszett mosdasba kezdtem, hideg vizet engedtem, hogy a forro verejteket lemossam magamrol. hogy a te forro verejteked lemossam magamrol. nem most kerult ram megis ugy erzem mintha minden percben csak egyre inkabb lefolytana borom. belefekudtem a kadba, a hideg viz mint valami fatyol ellepte a testem es ugy ereztem tisztulok. azol le rolam. akaratlanul is tobbszor dorzsoltem magam vegig a szivaccsal es minden mozdulatban minden cseppben ott volt egy kis darab beloled, egy csepp egy apro DNS ami korulolel...mit korulolel, megfolyt, lefolyt. kereslek. magam kereslek nap mint nap, erzem ha ott vagy mar belem vesodtel, megismerem lepted, jarasod lenduletet, megismerem hangod melyseget megismerem ha kozeledsz egesz egyszeruen megvaltozik a legkor. moslak le magamrol oly erosen, ahogyan talan meg senkit soha. melyen gondolkozom, minden mozdulatom tele van indulattal, azzal az eros akaratos indulattal, hogy marpedig en egeszen egyszeruen nem cipelem sulyos terhed tovabb magamon. konnyed leszel nekem ujra mint annakelott, mielott valami hirtelen megvaltozott volna....
felebredek gondolatfoszlanyaimbol, megtorolkozom az utolso csepp vizet is letorlom magamrol, majd tukorbe nezek, a fogkefemre fogkremet engedek es elkezdem mosni a fogam.kozben kutatom az arcot aki visszanez ram. ki vagyok, hogy lettem ilyen, melyik uton tertem el es hol van az ami meg mindig nincs meg. nem eleg, meg kell fogkrem. igyembol ver serken ki. egyszer azt mondtak nekem, az ember igazi arcat fogmosas kozben latod csak...milyen trivialis gondolat es megis most elgondolkodtam, ez lenne az igazi arcom? ez lennek en? kozhelyesnek tunhet de valojaban a legfontosabb emberi kerdes akkor is az, hogy ki vagyok en? es megis erre tudnak a legkevesebben felelni.
megnyugszom,megtorlom az arcom, kilepek a furdobol erzem ahogy megtisztult testem a fulledt nyari levegot magaba szivja, puha pamutba bujok es ugy erzem megtisztultam. megtisztultam toled,hiszen neked nincs hatalmad felettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése