daily wisdom.

sajnálatos beismerni, de tátongó különbség van aközött, hogy két ember egy ágyban fekszik vagy hogy együtt alszik.

22:33.

és miattad tudom, hogy két villamosmegálló tulajdonképpen három perc és hogy én főzöm a tükörtojást nem pedig sütöm, ahogyan illene...

lehetség.

valami megrendítően komoly életszituációban ragadott meg a gondolat miszerint akkor én most hivatalosan is pont az ezredik napon egyedülállóvá degradálódtam...persze ez elméletben így hangzik, de valójában én ebben többet látok,azt hiszem a kifejezés a hibás.
egy egyedül álló ember lennék? akkor most már én egy alacsonyabb rendű halmaz tagja vagyok?
nemnemnemnemnem.
van környezetem, amivel jobb esetben elég szeretetteljes szimbiózisban élek, csak legfeljebb most épp a szívem azon része, amelyikben a szerelem lakik álmodni kezdett és valahogy elfelejtette, hogy hívatását tekintve neki más dolga lenne.
de nem vagyok egyedülálló, nem vagyok párkereső, nem vagyok boldog boldogtalan szingli.
Anyám és Apám lánya vagyok, néhány ember igazi barátja és önmagam legádázabb ellensége.
ez vagyok.sejtek szövetek csontok és izmok összessége.női mivoltomból adódóan a legnagyobb kisebbség egy tagja vagyok, egy gondolkodó önálló tagja akinek baromira elege van abból, hogy az emberi kapcsolatok státuszokkal járnak és nem lehet valaki csupán a neve mert a frissített facebook adatlapja szerint ő már valakinek a valakije.

balance.

egyensúly.
egy egyen súly, mely lenyom, letaszít, megfog, átfordít, szólít, s lecsap.
és a másik ki simít, ízlel, szagol, érez, de közel egyik sem enged, mert varázsa mindkettőnek csak elszédítene. furcsa ez, amit kapsz az formál.a kontrasztok építenek, visszarántanak és újból összeraknak.a végletek között megtett utak a több élet reményében...

a megérzés vonzása.

Nem érdemelsz több hangot,szótagot, szavakat sem pedig erőltetett mondatokat. Elég voltál múlj el végre. Kijózanodom belőled és TE helyet AZ leszel a szememben, mindenkori lényed így tárgyiasodik el bennem.

my immortal.

nehézségek legyőzése által adhatunk bizonyosságot arról, mennyire is gondoljuk komolyan tetteinket.

XI.20.

Kétszer nem léphetünk ugyanabba a patakba...állítólag.