2013. november 19., kedd

fűszeres narancs.

A mosógép mos a lelkiismeret így tisztulhat meg, mossa mossa ki a mocskos szennyét az éjszakának.Szaggatott a lélegzet, mert a gép még megy mossa mossa ki a szennyet, aztán csak nézed ahogyan az illatod és ízed elfolyik és rájössz, hogy tulajdonképpen te magad vagy...
Te magad végett kell megtisztítani minden szegletet oly precízen és finoman, csak tűnj már el innen.
Mélyen igaz, az embernek nem lelkiismerete van hanem idegrendszere, különben ezt így nem lehetne megtenni, mert ezt a mocskot a víz nem oldja.

2013. november 17., vasárnap

2013. november 13., szerda

xx.

szóval fejezzük ki magunkat,gondolatainkat,szépeket, csúnyákat, hazugokat és azokat is amelyekkel emberi sorsok dőlnek romba.
egy szó, ezek csak szavak, de meghatároznak.
az agyad az érzelmeid.kitekernek az egyhangúságból.
szépen megfogalmazva jól tagolva megfelelően elosztva a szavak szép magyar mondatokká válnak, melyekkel kifejezhetjük, amire talán nincsenek is szavak...aztán viszont ha csak pakoljuk egymás után őket mint például most egyszerű ömlengéssé válnak egy kávézó nyílt wifi hálózatához csatlakozva egy luxusautóval díszített modern minimalista belsőtérőből.

2013. november 12., kedd

Milord.

szoval ott tartottam,hogy" ez a nagy gondolkodas oda fog vezetni"...hogy ekezetek nelkuli sorokban valljuk a ketsegbeesest es szakitunk es szakadunk.
aztán talán visszaváltunk és végeláthatatlan körmondatokba bocsátkozva rójuk ugyanolyan hasztalanul a köröket,melyeket már így is széthúzunk majdnem odáig, míg az utolsó egy szál cérnánk is úgy foszlik szét mintha nem is lett volna, s hagy maga mögött olyan tátongó űrt,amit csak egy olyan dolog tud,aminek a létezése tudományosan még abszolút nem bizonyított.

2013. szeptember 30., hétfő

i've got a hole in my soul.

hogyan leszel egyik napról a másikról a gyémántból homok?
hogyan múlnak el a dolgok és hogy van az,hogy két ember minden természetesség ellenére válik egymástól mérföldnyire lévő idegenné.
minden minden megszakad.elsötétül az emlékek között,ami szép volt mára már üres hazugság,szürke szavak,melyek már sosem fognak ugyanúgy hangzani.
közhelyekkel dobálózni már nem ér semmit,ránk már mindent el lehetett mondani és mégsem.sosem mentünk egyenesen csak körbe körbe a saját magunk által megformált őrült körben.csak sosem értünk körbe...

2013. szeptember 20., péntek

a pontot a végére le kell tennem.

elengedni,elfeledni,emlékeinkkel együtt élni.

("Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet."
"Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen.")


köszi,szia.

2013. szeptember 9., hétfő